TIZENHÉT

Ezernyi láb dobogása visszhangzott a Corrupter hasában, amint Fliry Vorru és Ysanne Isard kilépett a siklóból. Vorru végignézett a tengerészek és rohamosztagosok nyílegyenes sorain, és elmosolyodott. Ilyen pazar demonstrációt nem láttam azóta, hogy a Kesselre küldtek. Lehet, hogy a Lázadók magukénak tudhatják a Coruscantot, lehet, hogy új Köztársaságnak titulálják magukat, de soha nem fogják tudni, mi az a birodalmi pompa.

A lejáróhíd alján Isard megállt, és kezet nyújtott egy alacsony kis alaknak, aki fekete uniformisban várt rá. Az egyenruha bal mellén csupán hat színes sávot látott, de mellette ott lógott két korong is, ami elárulta Vorrunak, hogy viselője nem csupán kapitány, de parancsnok is. Ennek ellenére a birodalmi hagyományok szerint a kapitány megszólítás dukált neki. És ahogy térdet hajt, mielőtt kezet csókol Jégszívnek, az elárulja, hogy igencsak rátermett alakkal van dolgunk.

Convarion keményen megszorította Vorru kezét. A férfi kemény arcvonásai, sűrű, fekete haja és kék szeme oly határozottságról tanúskodott, hogy az még Vorrut is megdöbbentette. Azt hittem, az összes hozzá hasonló tűznyelő odaveszett az Endornál. Ez az ember törekvő, ennél fogva veszélyes. Meg kellene ölnöm.

- Örülök, hogy találkoztunk, Convarion kapitány.

- Én is, Vorru miniszter. - Convarion szája elmosolyodott, de az ajkak mögött az örömnek semmi nyomát nem lehetett felfedezni. - Megtisztel, amiért kegyeskedett meglátogatni, és figyelmet szentelni a hajómnak.

A skarlátvörös admirálisi uniformist viselő Isard elégedetten pillantott rá.

- Maga jó kezdeményező, kapitány, és én az ilyet méltányolom. Szeretném megtekinteni a hajóját, ha lehetséges, de előbb beszélnék magával négyszemközt.

- Természetesen, madam direktor - hajtott fejet Convarion. A csontfehér páncélt viselő katonák sorfala mögé intett. - A kabinom arra van.

Vorru Convarion és Isard nyomában maradt. Vorru észrevette, hogy Convarion Isardéhoz igazítja a lépteit, s amint Isard ezt észrevette, változtatott léptei ütemén, hogy Convariont is arra késztesse. Convarion arca nem árulta el, hogy vajon idegesíti a dolog, vagy jól szórakozik rajta. Csak Isardra nézve hallgatta, amit a nő mond. Nem csüngött alázatosan a szavain, csak úgy figyelt, mintha Isard mondanivalója minden tekintetben érdemes volna a figyelmes hallgatásra.

Vorru elnyomta mosolyát Convarion viselkedését látva. Tudta, hogy a férfi agyában két ellentétes forgatókönyv pereg. Azzal, hogy a Corruptert a hajók után küldte, sikerrel leplezte le Antilles egyik akcióját, és szórta szét az erőit. Convarion becslése szerint Antilles fél tucat hajót veszített, köztük több randát, amit készítőik, a twi'lekek csak Halálmagnak neveznek. Ebből leszűrte az értékes információt, miszerint néhány twi'lek is szegődött Antilles mellé, és Convarion valami jutalmat remélt ezért a pluszinformációért.

Másrészt a konvoj többi részét védtelenül magára hagyta, kitéve a támadásnak. Antilles egy másik gép társaságában elmenekült, Convarion pedig a saját szakállára megsemmisített egy teherhajót a rakományával együtt. A jelentésében úgy fogalmazott, hogy a hajó a helyzetéből láthatóan a kalózokkal akart tartani, és első felszólítására ellenséges hangnemben válaszolt. Az ilyesfajta határozottságot Isard mindig is méltányolta, de ezúttal a bactarakomány nagy ár volt érte.

A parancsnoki kabin zsilipje bezárult Vorru mögött, aki így Isarddal és Convarionnal a kabin foglya lett. Vorru a helyiség távolabbi sarkába ment, és leült a hosszú tárgyalóasztal végénél. Convarion inkább az asztala felé oldalazott, készen arra, hogy helyet foglaljon az asztalfőn, ha Isard úgy dönt, hogy nem telepedik oda.

Isard azonban megállt a zsilip előtt, és onnan nézett Convarionra.

- Dicséretes, ahogyan a nyomára bukkant a teherhajók eltűnésének, kapitány.

- Köszönöm, de ezt bárki más is észrevette volna. Úgy döntöttem, várok a konvojjal, mert a Zsinj hadúr konvoja elleni támadásnál megfigyeltem, hogy a Zsiványok figyelemelterelő ugrásokkal operálnak. Feltételeztem, hogy itt is ezt a taktikát választják. A Corrupter sebességének köszönhetően akkor is találkoztam volna a hajóinkkal, ha késve érkezem. A navigátorok elemezték a hajók útvonalát, és megállapították, hogy három hajó letért az útvonalról. Kikalkuláltuk a lehetséges kilépési pontjaikat, és utánuk eredtünk. Meglehetősen egyszerű művelet volt.

Isard izzó bal szemében nyugtalanság látszott.

- És az Alazhi megsemmisítése vajon olyasmi, amit az embereimtől elvárok?

- A jelentésemben leírtam...

- A jelentésében azt hazudta. - Isard összevonta a szemét. - A hajójának adatait elemezve kiderül, hogy a tüzérei három másodperccel a reverzió után nyitottak tüzet. Feleslegesen lőtték szét az Alazhit.

Convarion arcán láthatóan megfeszültek az izmok.

- Ki akartam zárni az előre nem látható eseményeket. Az Alazhi egyedül maradt, a másik két hajó már eltávozott. Az Alazhi fegyvertelen volt, és sérült. A környéken hemzsegtek az ellenséges vadászok, és a tanker velük akart menni. Feltételeztem, hogy az ellenőrzésük alatt áll. Tudtam, hogy ön halállal bünteti a kollaboránsokat, ezért azonnal cselekedtem. Az elhalasztott büntetés olyan büntetés, amely elszakad a bűntől, amely kieszközölte azt. És ha a Xucphra Alazhi legénysége már nem is tanulhat a hibájából, a többi hajó tudni fogja, hogy a politikánk nem üres fenyegetés.

- Vagyis a megkérdezésem nélkül alkalmazta a politikámat?

- Igen - bólintott Convarion kissé bizonytalanul.

Isard ajkának lefelé görbülő sarka most felfelé ívelt.

- Ezzel kimondta a halálos ítéletet az Alazhi legénységének családtagjaira. Magunkkal hoztuk őket a siklóval.

Convarion elfehéredett.

- Ha úgy óhajtja.

- Hogy én mit óhajtok, Convarion kapitány, az nem számít. - Isard odament hozzá, és letépte a melléről a rangjelzést. - Csak az, amit parancsolok. A küldetés határain belül bármit kezdeményezhet, de ne lépje túl a küldetés szabta határokat. Megértette?

A tengerész bólintott, de Vorru észrevette mozdulatának merevségét, ami ellenkezésről árulkodott. A birodalmi hadsereg egyes tagjai soha nem fogadták el, hogy Isard de facto kormányozzon is. Ezért kiáltották ki magukat többen hadúrnak, és hozták létre saját kis birodalmukat. Akik lojálisak maradtak akár hozzá, akár a Birodalom eszméihez, ma is beleborzongtak, amikor kiadott egy-egy parancsot.

Convarion felemelte a fejét.

- Az tehát a parancsa, madam direktor, hogy öljem meg az Alazhi legénységének családtagjait?

Isard alig észrevehetően feléje kapta a fejét, de Vorru úgy ítélte, Convarion ezt nem vette észre.

- Ezt a problémát már megoldottuk, nem kell törődnie vele. Más feladatom van a maga számára. Vorru miniszter, tartsa meg az eligazítást.

Vorru az asztalfőn álló székre mutatott.

- Kérem, üljön le, Convarion kapitány! Mint ön is tudja, a bacta értékes folyadék, és csak korlátozott mennyiségben állítják elő, és csak itt, a Thyferrán. A galaxis minden bactája a mi engedélyünkkel készül, és a mi hozzájárulásunkkal forgalmazható. Ha bactára van szüksége, azt csak egy helyen tudja beszerezni. Legalábbis ez volt a helyzet, amíg Antilles és emberei el nem rabolták az első konvojt. Mit gondol, mit csináltak a bactával?

- Nyilván az volna a kézenfekvő válasz a kérdésére, hogy eladták. - Convarion vállat vont. - Fogalmam sincs, mit csináltak vele.

- Elajándékozták. Egy része a Coruscantra ment, de ezt sejtettük előre. - Vorru tenyerét az asztal lapjára nyomta. - Mivel a mi hajónkkal és a mi legénységünkkel szállították, tudjuk, mi volt a végcéljuk. Számos világtól meg fogjuk vonni a bactát, és mert Antillestől elfogadtak bizonyos mennyiséget, azért ellenszolgáltatást követeltünk.

Convarion vonásai megenyhültek.

- És fizettek?

- Néhányan igen. De többen elutasították. - Vorru elmosolyodott. - Ebből adódik a probléma.

Isard előrehajolt, és kezét az asztalra támasztotta.

- Ha néhányan nem fizetnek, gyengének tűnhetünk, és akkor a többiek sem fognak fizetni. Ha nem fizetnek, ugyanolyan tolvajok, mint Antilles meg a bandája.

- És azt a problémát nekem kell megoldanom.

- Rátapintott, kapitány- bólintott Vonva ünnepélyesen. - Van egy listánk a világokról, amik lopott bactát fogadtak el. Megjelöltük azokat, amelyek fizettek, ígéretet tettek, hogy fizetnek, vagy vannak megfelelő forrásaik, amiből fizetni tudnak. Maradt azonban néhány szegény világ, amelyik nem engedheti meg magának, hogy elfogadja Antilles adományát. Válasszon ki egyet, és vegye vissza a bactát tőlük.

- És ha nincs már mit visszavenni?

Isard felegyenesedett, és ridegen elmosolyodott.

- Ha felhasználták a bactát, akkor meggyógyultak tőle. Maga elintézheti, hogy ismét megbetegedjenek.

- Rendben - bólintott Convarion.

Vorru felemelte a kezét.

- Ne olyan hevesen, kapitány! Van itt néhány dolog, amire figyelemmel kell lennünk. Először is magával kell vinnie a Thyferrai Honi Véderő két alakulatát és egy osztag pilótát, akik majd elvégzik a munkát.

- De azén birodalmi katonáim sokkal hatékonyabban...

- Valóban, de azt akarjuk, hogy a thyferraiak lássák, ezek a világok velük szemben követtek el bűnt, nem Isard direktorral szemben. És azt akarjuk, hogy a thyferraiak bemocskolják a kezüket. Ha ezt megteszik, bűnrészesekké válnak. Antilles célpontjává válnak, ezáltal még inkább hozzánk kötődnek. Azzal, hogy velük hajtatjuk végre a büntetést, éreztetjük velük, hogy mellettünk biztonságban vannak, és így önmagukat is hatékonyabban tudják majd megvédeni.

Convarion elgondolkodott.

- Ez úgy hangzik, mintha tényleg tartanának attól, hogy Antilles valóban megdöntheti a birodalmukat.

- Ostobaság! - Isard heves kézmozdulattal utasította el ezt a feltevést. - Mindazonáltal el fog érkezni a pillanat, amikor az új Köztársaság úgy gondolja, ideje átvenni tőlünk a bacta felügyeletét. Ők nem szívesen avatkoznak bele a bolygók belügyeibe, és ez megosztja őket. A bolygók egy része önállóságot követel, de ha csatlakozik is hozzájuk, rajtuk a birodalmi hivatalnoki rendszer van még életben. Zsinj hadúr is igyekszik szétzilálni őket, és ha egyszer sikerül neki, akkor ellenünk fordul.

Convarion bólintott.

- Ha a világok nem akarják elveszíteni bactaforrásukat, nem is kényszerítik a Köztársaságot, hogy lépjen fel velünk szemben. És ha a Thyferra teljes egészében mögöttünk áll, az Új Köztársaságnak a Thyferra ellen kell hadba szállnia, ha bennünket ki akar űzni.

- Pontosan.

Vorru hagyta Isard kommentárját a fülében visszacsengeni, még ha nem is volt olyan magabiztos, mint amilyennek Isard tetszett. Nagy hiba volt figyelmen kívül hagyni Antillest, ennél Isard sokkal óvatosabb is lehetett volna. Vorru úgy ítélte, az Antilles-problémát meg lehet oldani, de csak egy módon: meg kell ölni Antillest, és meg kell semmisíteni a támaszpontját. A hálózat, amit Vorru Antilles megfigyelésére kiépített, már működik, és már érkeznek az első információk, de azt még nem lehet megállapítani belőlük, hogy hol a bázisa, és mik a hosszú távú tervei.

Vorru széttárta a kezét, és Convarionra mosolygott.

- Tehát elfogadja a parancsot, és megbünteti a világokat, amelyek Antilesszel egyezkedtek?

- Küldje át a célbolygók adatait, és én két nap alatt kidolgozom a tervet! - Convarion felállt. - Meghatározhatja a végső célpontot, vagy ha megbízik bennem, rám hagyhatja a választást. Cserébe csak egyet kérek!

Isard felvonta a szemöldökét.

- Mi volna az?

- Mint mondta, a kezdeményezéseimet a küldetés határain belül kell tartanom - Convarion kissé elmosolyodott. - Ha azt akarja, hogy a leckét a lehető legtöbb ember tanulja meg, adjon szabad kezet a végrehajtásban!